Hol élnek a palócok?

1880-ban Pintér Sándor: A palócokról című írásában a palóc községek számát 150-re becsülte. Ezek szerint Heves megyében a következő falvak lakossága palóc: Aranyos, Bátor, Bakta, Balla, Bátony, Bekölcze, Bodony, Bocs, Csehi, Derecske, Dorogháza, Erdő-Kövesd, Fedemes, Füzes, Istenmező, Ivád, Lelesz, Maczonka, Mikófalu, Mindszent, Nádújfalu, Pétervásár, Parád, Recsk, Sirok, Szajla, Szék, Szent-Erzsébet, Szent-Domonkos, Szuha, Szucs, Tárkány, Tar, Terpes, Váraszó.

A századfordulón kutatók tömören így foglalják össze a palócság által lakott terület elhelyezkedését: "…azon a nagy területen lakik, mely Borsod, Heves, Gömör, Hont, Bars és Nógrád megyék összeszögellő részeit magában foglalva, a Mátra északi lejtőitől körülbelül a Rima és a Sajó völgyéig s a Bikk hegységtől nyugatra az Ipoly folyó lapályáig terjed”. Az 1900-as évek elején jelent meg Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című ötkötetes, igen értékes munkája. Ennek ötödik kötete a Palócokról címet kapta, s címének megfelelően a palócnak tartott vidék népművészetét mutatta be. A fejezet szerzője világosan látta, hogy a palócok hírének megalapozásában milyen jelentősége volt Mikszáth Kálmán "A jó palócok" című könyvének. A kötet képeiben, leírásaiban rendkívül gazdag díszítőművészeti anyagot mentett meg a feledéstől.

Filep Antal élesen bírálta mind a "Palócföldről" mind magukról a palócokról kialakult véleményeket. Az előzőt fiktívnek, míg az utóbbit ahistorikusnak tartotta. Mégis nagyon sok kutató, tényként közöl információkat olyan népcsoportról, akik definíciója a mai napig nem maghatározott, területi kiterjedésük behatárolhatatlan. Az 1970-es években végzett nagy palóckutatást összegző 4 kötetes Palócokban Kósa László által írt bevezetőjében feltette azt a kérdést, hogy egyáltalán érdemes-e körülhatárolni, meghatározni a pontosan, hiszen a "kevésbé látszik használhatónak a korábban elképzelt palócság fogalom, mint társadalmi-kulturális-néprajzi egység." Kósa szerint a kutatás 2 tényezőben is alapjában tévedett, először is, hogy nem vette kellőképpen figyelembe a palóc kifejezés gúnynév, másodszor, pedig nem alkalmazott összehasonlító módszert a elnevezés eredetének tisztázása során.

Kérdés, hogy ma már érdemes-e ilyen jellegű kutatást elvégezni, ha már a 1960-as évek végén nehezen volt meghatározható a fogalom. Ma már a palóc elnevezés és a palócok lakta területek teljesen elmosódtak. Az palóc aki annak vallja, tartja magát, és az "Palócföld" ahol a magukat palócként determináló közösségek élnek.

Felföld. In: Kósa László - Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra. Bp. 1973.